Végtelen számú inspirációt kaptam tőletek az "új" tervemmel: az informális pedagógusképzővel kapcsolatban. Köszönöm! Valójában ez egy olyan képzési terv, amit 20 éve dédelgetek. Ugyanis, ekkor írtam meg az első szakdolgozatomat az empátiáról.
Ezt követően elkezdtem kutatni, és még 4 diplomamunkát készítettem erről a témáról, annyira becsípődött. Meggyőződésem, hogy az >empátia-alapú paradigmaváltás a pedagógiában< mindent alapjaiban megváltoztathat. Ez az, ami hiányzik a pedagógiából, az emberi kapcsolatokból általában. Olyan, amit egyszerre adunk és kapunk. Erre a koncepcióra építettem az eddigi workshopokat is, csak explicite nem mondtam ki. Ahogy titeket megismertelek, értettétek és éreztétek. Módszertant is kidolgoztam hozzá a legutóbbi ELTE-s integrált dolgozatban: az informális tanárképző tematikája erre épül. Végre mindent felépíthetek úgy, hogy hasznosulhat minden pillanat, kiiktatva az összes zavaró körülményt, hogy valóban a résztvevőkről szóljon, az ő igényeikről. Igazi blended (kontak és nem kontakt órák váltakozása), utánkövetéses (új ismeret-kipróbálás-visszacsatolás), egyéni igényekre, meglevő tudásra szabott (akár térben is időben is többféleképp elérhető, választható modulok). Igazi 3. évezredi képzés lesz. A sok-sok tantárgypedagógiai, neveléselméleti -filozófiai, -szociológiai, didaktikai, módszertani stb. tudást egy célnak rendeljük alá: ami nem más, mint a másik (gyerek, szülő, kolléga, bárki és bármi) helyzetébe való valós idejű beleélés képességének.
Rózsa Ildi